Vadfajok


Fekete lóantilop

fakó lóantilop

nagy kudu

Kis kudu

nyala

bushbuck

Jávorantilop

Bongó

impala

vándorantilop

Hóka antilop

Varacskos disznó

vörös tehénantilop

oryx

csíkos gnú

fehérfarkú gnú

kafferbivaly

víziló

víziantilop

Duiker

Őszantilop

mocsáriantilop

Klipspringer

Burchell zebra

Hegyi zebra

Bontebok

Közönséges nádiantilop

Nagy nádiantilop

Topi




Fekete lóantilop

A fekete lóantilop az egyik legimpozánsabb megjelenésű antilopfaj, épp ezért népszerű az állatkertekben. Az egész állat rendkívüli erőt sugároz, teste robusztus, nyaka vastag, lábai erősek, sörénye pedig mereven felfelé áll. Hároméves korukig a bikák és a tehenek szinte teljesen egyformák, azonban akkor a hímek megfeketednek, és szarvuk is hatalmasra nő. A felnőtt bikák feketék, a nőstények és fiatal állatok pedig gesztenyebarnák (a délebbi populációk sötétebbek), a két hónaposnál fiatalabb egyedek pedig világosbarnák. A legtöbb fekete lóantilop hasa fehér, és a pofájukon is jelentős fehér folt van, hasonlóan a farukon levő „tükörhöz”. A bikák mintegy 238 kilogrammot nyomnak, marmagasságuk pedig 116-142 centiméter között változik. A tehenek átlag testtömege 220 kilogramm, és némileg alacsonyabbak. A hímek szarva masszívabb és jobban görbül, mint a nőstényeké, és hossza 81-165 centiméteres is lehet. A tehenek szarva ezzel szemben mindössze 61-102 centiméter hosszú.


fakó lóantilop

A fakó lóantilop alapvetően szürkésbarna színezetű, némi vöröses beütéssel. A lábak sötétebb árnyalatúak a test többi részénél. A fej szintén sötétbarna vagy fekete, ám a száj és a nagy, fekete orr és a szemek körül nagyobb fehér foltok láthatóak. A fakó lóantilop fülei szétállóak, vékonyak és hosszúak, hegyükön sötétbarna szőrpamacs díszlik. A 60-70 centiméteres farok végén is bozontos szőr található. Ennek a fajnak merev, rövid sörénye is van, amelynek a vége sötét színű. A fiatal egyedek sokkal világosabb színezetűek, és inkább vöröses-barnák. Mindkét nem visel hátraívelő, végig bordázott szarvakat, azonban a bikák szarvai hosszabbak és vastagabbak – a fakó lóantilop átlagos szarvhossza 60-100 centiméter közötti. A nemek hasonlóak, bár a hímek erőteljesebb felépítésűek és némileg nagyobbak. A faj példányainak hossza 220-265 centiméter körül mozog. A tehenek marmagassága 140-160 centiméter, tömegük pedig 225-275 kilogramm körül mozog, míg a bikák marmagassága 150-160 centiméter, tömegük pedig 260-300 kilogramm. Testméreteit tekintve csak a jávorantilop előzi meg az antilopok körében a fakó lóantilopot.


nagy kudu

Testhossza 185-245 centiméter, farokhossza 30-55 centiméter, marmagassága 100-160 centiméter, testsúlya 120-315 kilogramm. A kisebb méretek vonatkoznak a nőstényekre, a nagyobbak a hímekre. 4-12 csík a törzsön, keresztcsík az arcon és a pofák rajzolata összetéveszthetetlenné teszik a fajt. A bikáknak hosszú, csavart szarva (amely gyakran elérheti a 100-140 centiméteres hosszt is) és hosszú, feketéssárgán csíkozott nyak-, hát- és toroksörénye van. A tehenek szarvatlanok. Mindkét nem jellemzője a szép, szabályos alakú füleik.


kis kudu

Etiópia, Szomália, Szudán, Uganda, Kenya és Tanzánia területén él. Száraz tövises cserjés szavannák lakója, kerüli a nyílt terepet. Mindig víz közelében él. Hegyoldalakon 1500 méter magasságig fordul elő. 1967-ben egy kis kudut fedeztek fel Jemenben. Ez volt az első eset hogy csavartszarvú antilopra bukkantak Afrika területén kívül. Azóta bizonyos források szerint előfordul ez a faj Szaúd-Arábia területén is. Minden esetre az Arab-félszigeten nagyon ritkán fordul elő, az is lehet hogy mára ki is halt ott. Azt hogy eredetileg is őshonos fajnak számít e az Arab-félszigeten vagy valamikor korábban az ember telepítette-e be oda, mára nem lehet biztosan eldönteni.


nyala

A nyala nemének többi képviselőjéhez hasonlóan a közepes termetű antilopok közé tartozik, és a két nem között jelentős szín- és méretbeli eltérések akadnak. A kicsi, kecses, szarv nélküli tehenek világosbarnás homokszínűek, orruk és farkuk vége illetve a gerinc mentén végigfutó háti csík fekete, míg oldalukon 10 vagy több közel függőleges fehér csík fut le néhány elszórt pettyel tarkítva. A bikák ezzel szemben sötétszürke színezetűek, a lábszáruk viszont feltűnő narancsszínű. Szőrzetük a nyakukon és a hasukon illetve a hátuk közepén sörényszerű, hosszabb. A fehér csíkok és pettyek itt is megfigyelhetőek, emellett a szemek között az arckoponyán is van egy fehér folt. A bikák átlagosan 98-125 kilogrammot nyomnak, marmagasságuk általában meghaladja az 1 métert (akár 120 centiméter is lehet), testhosszuk pedig közel 2 méter is lehet. A tehenek ezzel szemben alig 55-68 kilogramm tömegűek, marmagasságuk 80 centimétertől 1 méterig terjed, testhosszuk pedig kb. 1,5 méter. A bikák egy-másfélszer csavart tülkei 60-83 centiméter hosszúak, hegyük pedig sárga.


bushbuck

Testhossza 115-150 centiméter, farokhossza 20-25 cm, marmagassága 70-100 cm, testsúlya hímeknél 30-70 kg, nőstényeknél 24-42 kg, szarva, mely csak hímeknek van 25-50 cm hosszú. Szőrzete rövid, színe az élénk gesztenyebarnától a sötétbarnáig változó, a hegyekben majdnem fekete állatok is előfordulnak. A testen fehér keresztirányú és függőleges csíkok láthatóak, csíkozottsága nagyon változatos. A szemek között induló fekete sáv az orrig tart. Jellemző bélyegük a fehér petty az arcon, a két fehér folt a torkon. A felnőtt hímek sötétebbek a nőstényeknél és a fiatal állatoknál, különösen testük elülső részén. Felmereszthető szőrtarajuk is nagyobb.


Jávorantilop

A jávorantilop igen impozáns megjelenésű állat. Alapszíne vöröses vagy homokszínű-világosbarna, hátról gyakran néhány vékony fehér csík fut hasa felé. A bikák sötétebb alapszínűek. A has és a lábak világosak, bár a térdrészen sötét, feketés foltok fordulhatnak elő. Az arckoponyát fedő szőrzet is sötétebb színű. A nyak alsó részén vérerekben gazdag toroklebeny csüng, amely az idős bikáknál különösen nagy is lehet. Ennek szerepe a hőleadásban van. A bikákra borzas, sötét, durva szőrű homloksörény is jellemző. A bikák sokkal nagyobbak a teheneknél: tömegük 400 kilogrammtól kezdve 1 tonnáig terjed, szemben a nőstények 300-600 kilogrammjával, és 3 métert megközelítő testhosszuk is nagyobb a legkevesebb 2 méteres tehenekénél. A fajra jellemző marmagasság 130-180 centiméter, az átlagos farokhossz 60-80 centiméter. Többszörösen csavart, egyenes szarvuk akár 120 centimétert is elérheti, míg a tehenek tülkei majdnem felével rövidebbek.


Bongó

Testhossza 170–200 centiméter, farokhossza 50–65 centiméter, marmagassága 110–130 centiméter, testsúlya 250–280 kilogramm. A hímek egynegyeddel nehezebbek, mint a nőstények. Mindkét ivar visel szarvakat, ezek hossza 75–100 centiméter, a nőstényeké rövidebb. Szarvuk színe elefántcsont fehér. A nőstények szarva vékonyabb. Fülei nagyok. Gesztenyevörös szőrzetén 12–14 keresztcsík húzódik, lábain fehér foltok vannak. Arcán fehér keresztcsík és pofafoltok láthatóak. Az erdőlakó antilopok közül ez a faj nő a legnagyobbra.


impala

Az impala fej-törzs-hossza 120–160 centiméter, marmagassága 75-95 centiméter, testtömege 40–80 kilogramm. Szőrzete őzbarna, a hasán világosabb. Csak a hímeknek van szarva. Ez a szarv jellegzetesen lant alakú és hátrafelé hajlik; hossza elérheti a 45-92 centimétert.Fás, cserjés szavannákon él, ahol nem túl magas a fű. Társas lény, csordákban legelészik, melyet egy bika vezet. Táplálékát fűfélék és lágyszárú növények alkotják. Ha megriasztják őket, hatalmas ugrásokkal menekülnek, szinte szállnak a levegőben. Védekezésképpen gyakran a hátsó lábukkal kirúgnak, mikor az elsőkkel földet érnek. Bármelyik irányba el tudnak rugaszkodni, ezzel gyakran megzavarják a ragadozóikat. Az impala 12-17 évig is élhet.


vándorantilop

A vándorantilop hossza: bika 125-150 centiméter, tehén 120-145 centiméter. Marmagasság: bika 75-90 centiméter, tehén 68-80 centiméter. Testtömeg: bika 25-45 kilogramm, tehén 20-30 kilogramm. Hátán és farán a merev, fehér szőrzet általában rásimul a testére-veszély esetén felmered, és ekkor szembeötlő, így jelezve társainak a veszélyt. Szőre színe sárgás-vöröses, alul fehér. A két színt mindkét oldalon fekete sáv választja el. A hím erősen rovátkolt, S-alakban hajlott, lantszerű szarva akár 48 centiméteresre is megnőhet. A nőstény szarva 35 centiméteres lehet; vékonyabb, vége nem hajlik befelé.


Hóka antilop

A Blesbok középtermetű antilopfaj, vállmagassága 95-100 cm, testtömege 70-80 kg körüli. A topi-félékre jellemző marpúpja miatt a hátvonal csapott. Testszőrzete vöröses gesztenyebarna, a hasi rész és a végtagok alsó része fehér. Az állat a nevét a fején lévő jellegzetes kétrészes fehér foltról, az ún. “hókáról” kapta. Ez a szarvtöveknél lévő kisebb fehér homlokfoltból, és az orrháton lévő — a szemektől az orrcsúcsig terjedő — nagyobb orrfoltból áll. Lényeges jegy, hogy ez a két folt nem összefüggő, ezeket közvetlenül a szemek fölött egy keskeny, gesztenyebarna sáv választja ketté. A bakok és a suták is enyhén ívelt, lant alakú gyűrűzött szarvat viselnek, a bakok szarva vastagabb és némileg hosszabb is. A Blesbok fűevő, kedveli a nagy, nyílt füves térségeket, ahol viszonylag nagy, vegyes ivarú csapatokban él.


Varacskos disznó

A szavannai faj valamivel nagyobb, mint a sivatagi rokona; hiszen a testhossza 90-150 centiméter, marmagassága 63,5-85 centiméter és testtömege 50-150 kilogramm; míg a rokon testhossza 100-145 centiméter, marmagassága 50-75 centiméter és testtömege 45-130 kilogramm. Mind a két faj esetében a kanok nagyobbak a kocáknál. Mindkét állat szürkésbarna színű; a fejüktől a hát közepéig sötétebb, hosszú szőrszálakkal. Főleg a kanok pofáin nagy varacskok vannak, a szájukból pedig hatalmas agyarak nőnek ki. A kocáknál is megvannak ezek a névadó jellemzők, de kisebb méretekben. E fajokra a hosszú, vékony lábak is jellemzőek; ezek segítségével igen jól szaladnak. Meneküléskor a bojtos farkaikat felemelik.


vörös tehénantilop

Az állat fej-törzs-hossza 175–245 centiméter, marmagassága 120–145 centiméter és testtömege 120–180 kilogramm. Szőrzete sima, rövid, árnyalata alfajonként eltérő, a sárgásbarnától az erőteljes rozsdabarnáig terjed. Egyes alfajoknál sötét rajzolat látható az arcon és a lábakon. Feje hosszú és vékony, a lóéhoz hasonló. A szem előtt illatmirigyek helyezkednek el. Fejlett halló-, és szaglóérzéke, valamint jó látása megvédi az állatot a ragadozók, például a nagymacskák és a hiénák támadásaitól. A szarv mindkét ivarnál kettősen (felfelé és hátrafelé) ívelt, és elérheti a 70 centiméteres hosszúságot. Felületén erőteljes keresztirányú kidudorodások figyelhetők meg, a vége hegyes. A bikánál főleg a területvédő harcok során bír jelentőséggel. A szarv kétéves korára fejlődik ki teljes méretére.


oryx

A nyársas antilop nemének legnagyobb faja. Nyaka izmos, bőre vastag és kemény. Pofája fehér jókora fekete maszkkal. Háta, fara és oldala alapvetően szürkésbarna, hasa fehér, a két színt pedig egy-egy vízszintes fekete sáv választja el mindkét oldalon, amely combjaira is átterjed. Lábai ettől lefelé fehérek. Farka fekete. A bikák nagyobbak a teheneknél, ezen túlmenően a nemek hasonlóak. A nyársas antilopok átlagos marmagassága 115-125 centiméter, teljes testhosszuk pedig a 180-195 centimétert is elérheti. Tömegük körülbelül 180-225 (a bikák esetében akár 240) kilogramm. Az enyhén görbülő, gyűrűs, fekete szarvak hossza 60-150 centiméter. A nőstények szarva általában rövidebb és vékonyabb a bikákénál.


csíkos gnú

Az állat fej-törzs-hossza 170-240 centiméter, marmagassága 115-145 centiméter, farokhossza 60-100 centiméter. A hím testtömege 160-290 kilogramm, a nőstényé 140-260 kilogramm. A csíkos gnú bundája sötét palaszürke, függőleges csíkokkal. Válla vaskos, teste hátsó része vékony. Végtagjai keskenyek. Orrnyergén és homlokán szőrpárna található. Nyaksörénye fekete vagy fehér. Háta ferdén lejt hátrafelé, a martájéka magassaban van, mint a fara. Erőteljes feje eléggé tulokszerű jelleget kölcsönöz a fajnak. A faj latin nevében is kifejezésre juttaták ezt, mivel a "taurinus" bikaszerűt jelent. Szarvai először oldalra, majd felfelé és kissé befelé irányulnak, így valóban a szarvasmarhára emlékeztet.


fehérfarkú gnú

Az állat fej-törzs-hossza 170-220 centiméter, marmagassága 90-120 centiméter, farokhossza 80-100 centiméter. A hím testtömege 140-180 kilogramm, a nőstényé 110-120 kilogramm. A fehérfarkú gnú barnásfekete bundája sűrű szőrcsomókkal borított. Pofája széles. Nyakán és mellén sötét sörény, a nyakszirten és vállon fehéres sörény van. Háta egyenes, farka fehéres. Háta egyenes, azaz a far és a mar tája egy magasságba esik. Éles szögben oldalra, majd felfelé hajló szarvának formája a pézsmatulokéra emlékeztet. A szarv növekedése elég különös módon megy végbe. A növekedésnek induló szarv hegye először egyenesen felfelé irányul, később oldalra hajlik, mivel a szarv belső oldala gyorsabban növekszik, mint a külső.


kafferbivaly

A bika az 1,7 méter magasságot, a 3,4 méter hosszt és a 900 kilogrammot is elérheti. Egy kifejlett hím marmagassága nagyjából 1,5 méter, tömege átlagosan 680 kg. A nőstény 10–15 cm-rel alacsonyabb; tömege 500–600 kg. Rendkívül erős állat. Az emberen kívül csak kevés a természetes ellensége; még az oroszlánoktól is képes megvédeni magát (és olykor meg is öli a támadókat). Az oroszlánok esetenként megölik és megeszik a bivalyokat, ám általában sok oroszlán kell egyetlen felnőtt példány leterítéséhez; leginkább a sérült vagy idős egyedeket sikerül levadászni. A leopárd és a foltos hiéna csak újszülött borjakat ejt el. A házi szarvasmarhával korlátozott sikerrel keresztezték; háziasítani nem sikerült. A kafferbivaly a nyílt szavannától a sűrű bozótosokig előfordul. Előszeretettel dagonyázik. Az öt afrikai nagyvad egyikeként a kafferbivaly fürge és félelmetes vadállat, mely évente rengeteg embert öklel fel, tapos el és öl meg. A víziló mellett elnyerte a legveszélyesebb nagyvad hírnevet.


víziló

Átlagosan 3,5 m hosszú, 1,5 m marmagasságú és nőstényeknél 1500 kg, hímeknél 1800 kg testtömegű állat. Az öregebb hímek ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek, tömegük a 3200 kg-ot is elérheti. A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Müncheni Állatkertben élt, tömege 4500 kg volt, de a vadon élő példányok nem érnek el ekkora méretet. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg és erős szőrszálak vannak a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 25–30 cm hosszúra is megnőhetnek. A hímek egész életük során nőnek, míg a nőstények 25 éves korukra általában elérik végleges méretüket.


víziantilop

A gyűrűsfarkú víziantilop hímjének hossza 1,9–2,2 méter, a nőstényé 1,8–2,1 méter. A hím marmagassága 1,1–1,3 méter, a nőstényé 1–1,25 méter. A hím testtömege 170–250 kilogramm, nőstényé 150–200 kilogramm. Szarva 50–-100 centiméter hosszú, kis csavarral hátra és felfelé ível; egy-egy szarvon akár 39 „gyűrű” is lehet. Szőre rövid, de bolyhos, színe területenként változó: a meleg vörösesbarnától a szürkésbarnán át a csaknem feketéig. Farán területtől függően fehér gyűrű vagy folt található.


Duiker

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig. Magassága akár 1,2 m is lehet, súlya 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7-18 cm-t. A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.


Őszantilop

Ahogy a többi törpeantilop, ez a faj is kis termetű: testhossza 70-95 centiméter, marmagassága 45-60 centiméter között mozog, testsúlya pedig 7-16 kilogramm között változik. Farka is rövid, alig látható: mindössze 4-10 centiméteres. Lábai meglehetősen hosszúak, nyakát pedig a bóbitásantilopokkal ellentétben felszegve tartja. Csípői gömbölydedek, háta viszont lapos. Sarkantyúi nincsenek. A közönséges őszantilopok fülei rendkívül nagyok, belsejüket fehér szőrzet borítja. Az orrnyergen levő fekete, V alakú folt az egyetlen mintázat a fejen. Az orr hegye csupasz és enyhén felfelé hajlik. A nagy, sötét szemeket sötét bőr, illetve azon kívül fehér szőrgyűrű keretezi; közvetlenül előttük kis illatmirigyek láthatóak. Szarva csak a hímeknek van. A sima, egyenes, tűre emlékeztető szarvak 7-19 centiméteres hosszúságúak. A közönséges őszantilopok általában nappal aktívak, bár a forró időszakban inkább hajnalban és késő délután kezdenek csak táplálkozni. Táplálékukat mindenekelőtt különféle cserjék és fák hajtásai teszik ki. Vízigényüket alapvetően táplálékukból fedezik, rendszeres ivásra nincs szükségük.


Lechwe, vagy mocsáriantilop

Marmagassága 85-110 centiméter, testhossza 130-180 centiméter, tömege 60-130 kilogramm. Hosszú, durva, zsíros szőrzetének színe az alfajtól függ. A hímek életkoruk előre haladtával általában sötétebb színűek lesznek. Teste alsó része, nyaka, álla, szája és ajkai fehérek. Fekete végű farka alsó részén bozontos fehér zászló található. Elülső lábán fekete csík húzódik. Teste hosszúkás, hátsó lába más antilop-fajokéhoz viszonyítva hosszabb, ezáltal testének hátsó része magasabb, mely a mocsárban történő mozgást megkönnyíti. A mocsári életmódhoz alkalmazkodva patája hosszú és viszonylag keskeny. Az elegánsan hátrasimuló szarvak csak a hímeken láthatók, hosszuk elérheti a 45-92 cm-t. A szarvak vékonyak és hátrafelé hajlók, csúcsuk felfelé görbül, teljes hosszán bordák találhatók. Más antilop-fajokhoz hasonlóan a zambézi mocsáriantilop is délelőtt és késő délután aktív. A vízben nagyon könnyen mozog, az állat gyakran megfigyelhető, amint marmagasságig érő vízben legel. Jó úszó. Hosszú, lágy patája szilárd talajon hátrányt jelent számára. Ezért a csordák az évszakokhoz alkalmazkodva az árterületek szélén legelnek. Veszély esetén a mocsáriantilop esetlen ugrásokkal igyekszik a víz felé. A csordák mérete elérheti a 400 egyedet is.


Klipspringer

Ennek a kistermetű, ám felettébb mozgékony antilopnak a vállmagassága 45-60 centiméter, testtömege 10-18 kilogramm körüli. Érdekesség, hogy a suta nagyobb, mint a bak. Testszőrzete rövid, tömött, vastag szálú. Színe a sárgásbarnától a sárgás szürkéig terjed és kifejezetten „melírozottnak” tűnik. A hasi rész és a végtagok belseje világosabb. A hatalmas szemeket hosszú, fekete szempillák díszítik, a szemek és a száj környékének szőrzete világos, fehéres vagy „krémszínű”.Általában csak a bakok viselnek rövid, hegyes, párhuzamosan álló szarvat, azonban – különösen az északi területeken – ez néha a sutákon is előfordul. Élőhelyei kizárólag a hegyvidékek és a sziklás-bozótos helyek, az észak-dél irányú hegyvonulatok és a fennsíkok sziklás bozótjaiban él, olyan helyeken, amelyeknek a többi antilopfaj általi megközelíthetetlensége miatt táplálékvetélytársa szinte alig akad.


Burchell zebra

A legelterjedtebb zebrafaj, testhossza 217–246 centiméter, marmagassága 110–145 centiméter, farokhossza 47–56 centiméter és testtömege 175–385 kilogramm. Lószerű külső megjelenés, rövid fülekkel, erős, függőlegesen álló sörénnyel. Faji jellegzetessége a széles fekete-fehér csíkozás, a fehér sávokban szürkés, vagy sárgásbarna árnyalatú, úgynevezett „árnyékcsíkokkal”. A csíkozás a nyakon a sörényre is átterjed, valamint az oldalcsíkok elvékonyodó formában a has alatt összeérnek, azonban a lábak alsó részén elhalványulnak, vagy hiányoznak. Hangadása: a lóhoz hasonló horkantás és prüszkölés, veszély esetén a mének éles füttyöt, majd ugatásszerű nyerítést hallatnak. A zebrafajok közül ennek a fajnak a legnagyobb az elterjedési területe és ez a leggyakoribb faj közülük, sőt a házilovat nem számítva az egész lófélék családjából is.


Hegyi zebra

A hegyi zebra fej-törzs hossza 210–260 centiméter, farka 40–55 centiméter, marmagassága 116–150 centiméter, testtömege 240–372 kilogramm. Szőre sima keskeny csíkokkal, hasa fehér, a csíkok közt semmilyen szín nem látható; nyaka alatt bőrlebeny van, amit toroklebenynek is neveznek, ez a másik két fajnál hiányzik. Az ivarérettséget kétéves korában éri el. A párzási időszak túlnyomórészt október–március között van. A vemhességi idő 11,5-12 hónapig tart, ennek végén a kanca rendszerint egy csikót hoz a világra. A csikó mindjárt egy hét után elkezd legelni, de az elválasztás csak egy év múlva következik be. Két év után mindkét nem, de általában a csődörök, elhagyják a csordát.


Bontebok

Egy közepes testnagyságú dél-afrikai antilopfajról van szó. A faj marmagassága 1 méter, testhossza 140-190 cm körül van, tömegük a 70-140 kg. Szőrzete három alapszínt tartalmaz: a rozsdabarnát, amely a nyakán a vállán, és rézsúton a törzs hátsó részéig húzódik; a feketét, amely nagyobb sávokban egészíti ki a törzsön a barnát; és a fehér, amely a törzs alsó részén, a végtagoknál és a farnál, valamint a fej frontális részén húzódik. fejen található fehér sáv az egyik jellemző külső jegye, amely a szarvától az orráig húzódik. Szarva a többi tehénantilop-féléhez hasonló, de például a topihoz képest kevésbé ívelt. A tarka lantszarvú antilop enyhébb égövi körülmények között nappal aktív, a forróbb éghajlaton a kora reggeli, és a kései órákon. Főleg fűfélékkel táplálkozik, a fás, ligetes terepet kedveli, amely menedéket nyújthat számára a forróság elől. Alapvetően társas faj gyakran figyelnek meg 20 egyednél több állatot számláló csapatot. A hímek territoriálisak (a többi tehénantilophoz hasonlóan), ezek határát ürülékükkel jelölik ki, és más hímekkel szemben védelmezik.


Közönséges nádiantilop

A faj közepes termetűnek mondható a többi antilophoz képest: marmagassága 69-89 centiméter között változik, testtömegük pedig 36-55 kilogramm. Színezetük a sárgástól a szürkésbarnáig változhat, de általában sárgásabb árnyalatú a többi nádiantilopénál. Hasuk és farkuk alsó része fehér. Fejükön, a fülek alatt egy-egy csupasz folt látható. A fiatal egyedek szőrzete hosszabb és sötétebb a kifejlett példányokénál. A közönséges nádiantilopra, ahogy a többi antilopfajra, erőteljes ivari kétalakúság jellemző. A bikák jóval nagyobbak (marmagasságuk 75-89 centiméteres, szemben a tehenek 69-76 centiméteres magasságával), mintázatuk markánsabb, és csupán ők hordoznak szarvakat. Ezek 20-41 centiméter hosszúságúak lehetnek, és enyhe kampós görbületben hajlanak előre. A faj élhet magányosan, kis csoportokban vagy nagy csordákban. A tehenek, amennyiben megfelelő mennyiségű rejtekadó fedezék áll rendelkezésre, jellemzően nem állnak össze csapatokba, ellenkező esetben körülbelül tíz példányt számláló csordákba tömörülnek utódaikkal együtt. Az anyjukat elhagyó fiatal bikák kettesével vagy hármasával alkotnak legénycsordákat nagyjából ivarérettségük eléréséig.


Nagy nádiantilop

A nagy nádiantilop nemének legnagyobb faja: testhossza 120-160 centiméteres, amihez 18-30 centiméteres farok és 65-105 centiméteres marmagasság társul. Az állat testtömege 39-95 kilogrammos. A bikák jóval nagyobbak a teheneknél, és csak ők viselnek szarvakat. Ezek féléves koruk táján jelennek meg és teljes méretük 25-45 centiméteres. A szarvak eltartanak egymástól, azaz szemből nézve V alakúak, egyébként a tövüknél enyhén hátrafelé hajlanak, majd felfelé nőnek, a hegyük pedig előre néz. A faj színezete változatos, a világos sárgásbarnától a sötétebb szürkésbarnáig terjed. Bozontos farkuk alsó része, illetve hasuk és álluk fehér, hasonlóan a szemük körüli gyűrűhöz és a fül belsejét szegélyező szőrszálakhoz. A fej két oldalán világosbarna sávok vannak, a fültőnél pedig csupasz, fekete mirigyfolt látható. A mellső lábakon fehér és fekete foltok vannak, illetve egy sötét csík fut végig az első oldalukon. A nagy nádiantilopok többnyire társas életmódot folytatnak. Az esős, táplálékban és vízben gazdag időszakban párokban vagy kis, szülőkből és egyetlen borjukból álló családokban élnek, de magányos példányokkal is találkozni. A száraz, téli hónapokban sokkal ritkábban látni egyedül élő nádiantilopot; ilyenkor kisebb, legfeljebb 20 példányt számláló, laza csordákba verődnek össze, és nem tartanak fenn territóriumot. Az idősebb bikák egész évben territoriálisan viselkednek, 35-60 hektáros területet tartanak fenn, ahol egyetlen tehénnel élnek együtt.


Topi

A közönséges lantszarvúantilop fej-törzs-hossza 150-205 centiméter, marmagassága 100-130 centiméter és testtömege 75-160 kilogramm. Az állat nagy testű, nagy marmagasságú, csapott hátú és hosszú, rojtos farkú; szőre rőtbarna és fényes bíborszínű. A szarv mindkét nemnél kissé lant alakú és hátrahajló, szabályosan rovátkolt, hossza elérheti az 50 centimétert. Előreálló homloka és hosszú pofája van. Feje mindkét oldalán középen felülről lefelé húzódó sötét csík található. Társas lény, csordákban legelészik, melyet egy bika vezet. Táplálékát fűfélék és lágyszárú növények alkotják.